7. rész

Mikor kinyitottam a szemem otthon találtam magam. Pár másodpercig csak feküdtem és az álmomon gondolkoztam. Minden olyan élethű volt, vajon tényleg igaz volt? Nyakig be voltam takarózva a meleg ellenére is, ezért lerúgtam magamról. Majd oldalra néztem és a mellettem lévő szekrényen volt a markolat és a ruha is. Kiugrottam az ágyamból és a fürdőbe rohantam. Tejesen levert a víz mikor láttam az arcomon lévő kis piros csíkot, a horzsolást. Már majdnem teljesen meggyógyult.

 - Ház igaz volt.. Mi a fene? - ökölbe szorított kézzel támaszkodtam a csapon, lehajtott fejjel. - El kezdődött.

Kis idő múlva visszamentem a szobámba és a kardom felé vetem az irányt, azzal a lendülettel be is raktam az ágyam alá, mert ott úgyse látja Haru. Beágyaztam, felöltöztem gyorsan, aztán mentem is reggelizni.

Csak akkor vettem észre, hogy a nyakláncom rajtam lóg, az is csak azért tűnt fel, mert elkezdet világítani. Gyorsan hozzá nyúltam a medálhoz, amiből egy hologram jelent meg. Kb. akkor a lehetett, mint a müzlis dobot. Conort ábrázolta. Ijedtségemben kicsit hátra is ugrottam, aztán lassan közeledtem hozzá.

- Áh. Jó reggelt! Ne lepődj meg, még sok másra is lehet használni a nyakláncod! - mosolygott kedvesen.

 - Jó reggelt...Szóval tényleg nem álom volt.

 - Hát nem... - fogta a fejét Conor. - Na, szóval, azért hívtalak, hogy segítsek egy kicsit. A kardod és a ruhád megérkezett?

 - Igen. De a ruha miért kell?

 - A küldetések számára lesznek ilyen ruhák, ez az egyik. Alicia varázspórt szórt rá, bár nem tudom teljesen mi az. Ennek a segítségével nem talál rád az Aka-oni sem. - magyarázta.

 - Értem..

 - Amíg ez az egész tart...mármint a küldetések...addig a lehetőleg feltűnésmentesnek kellene lenned az emberek világában. Menni fog? Tudom, hogy eléggé rossz így, de csak óvatosságból! - mintha kicsit zavarta volna, hogy ezt kell mondania nekem.

 - Ez menni fog. Óvatosság? Az Aka-oni miatt?

 - Igen, mert ha ott megtalálnak téged, akkor nem csak te, de a szeretteidnek is baja eshet. Ezért el tudod sorolni azokat, akik közel állnak hozzád? Barátok, családtagok?

 - Uhh.. a bátyám: Haru,és a nagymamám. Igazából nincsenek barátim... Szóval ennyi.  - utálom azt a témát.

 - Oké, bátyád és nagyid most hol vannak? - valami papírra irkált, miközben kérdezgetett, rám se nézet.

 - Egy pillanat!

Kifutottam a nappaliba majd lassan benyitottam Haru ajtaján, ott aludt. Valamiért kicsit megnyugodtam. Visszamentem a konyhába és leültem a hologram elé. Conor most eltűnt, és a hátteret figyeltem, sok ember rohangált hátul papírokkal a kezükbe, de a beszédüket nem lehetett hallani. Számítógépek és különféle tárgyak villogtak. Ekkor Conor jelent meg előttem.

 - Itt vagyok. A bátyám alszik a szobájába,a nagymamám régi barátjánál van, holnap fog hazajönni.  - mondtam máris.

 - Köszi, akkor utána nézünk, hogy minden rendben van-e most vele, ilyenkor mindenre figyelni kell.  - még mindig mosolygott, és a papírjait nézte.

 - Tudnod kell még valamit? Elégé fáradt vagyok. - mondtam könyökölve, tartva a fejemet.

 - Nos, igen, még meg kell szoknod, hogy úgymond, két világban "élsz", de majd ezt is mego.... - itt elcsuklott a hangja.

Oldalra fordult, akkor vette észre, hogy egyik fülében van egy fülhallagató, hozzá meg egy kicsi mikrofon. Ekkor megdermedt és visszanézett rám. Még azon a kicsi hologramon is láttam, hogy arca elkomorodik, majd aggodalommal telve lesz.






(mostantól csak hetente tudok hozni új részt, de majd igyekszem!:)  )