9. rész

Gyenge hangokat hallottam, ismerős hangokat. Alicia hangja és talán Celinát is. Távol voltak tőlem, nem értettem rendesen mit is mondanak. Ekkor más ismeretlen hangokra is felfigyeltem.

 - Hihetetlen, még mindig bent virraszt! - mondta egy férfihang.

 - Pedig csak 4 napja ismeri. - válaszolt egy másik hasonló.

 - Szóval hisz a jóslatban... - ez egy kicsit halkabb volt, Aliciától jött.

 - Én nem tudtam volna várni 3 évet... - Reo is megszólalt.

 - Nem csoda, a varázsnő sosem téved. - Celina mondta ezt utoljára.

Majd csönd lett. Végül Alicia, megköszönte az őröknek, hogy vigyáznak, majd elköszöntek. Ezután megint nem éreztem semmit.

Lassan kinyitottam a szemem, háton feküdtem, fejem sajgott. Oldalamra gurultam, megijedtem, mikor megláttam, hogy valaki fekszik az ágy szélén. Conor volt. Jobban mondva nem feküdt, egy széken ülve dőlt rá, elaludt. Nehézkesen felültem az ágyon, vigyáztam, nehogy felkeltsem. Az ágy túlsó oldalán lemásztam majd, az ablakhoz mentem, nagy bordó függönyök takarták el a kilátást. Elhúztam az egyiket, mire erős fény jött be. A szoba egy gyönyörű virágoskertre nézett. Hallottam, hogy Conor kicsit morog, de még alszik. Halkan kimentem az ajtón. Két őr állt előtte, meglepődve néztek.

 - Elnézést... A mosdó merre van? - kérdeztem kicsit összezavarva, és kínosan.

 - A folyosó végén. - válaszolta a bajszos.

Ez a hang, olyan ismerős volt. Elindultam a folyosó vége fele, kicsit dülöngélve a fejfájástól. Bementem az ajtón, ahol kis táblán láttam, egy női formát. Egy nagytükörrel találtam szembe magam, ekkor végig néztem magamon. Egy fehér hálóingben álltam mozdulatlanul. Hajam kócosan kiengedve. Ezért volt ismerős az a hang, azt hittem csak álmodtam. Kicsit még gondolkoztam ezen, de nem jutottam semmire. Elvégeztem a dolgomat, majd a csaphoz léptem. Kezemet és arcomat megmostam, majd a szembe lévő kis polcra néztem, ahol nevek voltak poharakon, benne fogkefék. Egyiken ott volt ez enyém is, ezért levettem és megmostam a fogam. Mikor ezzel is végeztem Kiléptem a folyosóra és visszaindultam a szobába. Az őrök már eltűntek onnan. Már majdnem odaértem, mikor ez ajtó, hirtelen kicsapódott és Conor ugrott ki a szobából. Ijedten felém nézet, aztán egy pillanat alatt odalépett mellém. Észbe sem kaptam, mikor már átölelt, úgy, hogy alig kaptam levegőt. Éreztem milyen gyorsan ver a szíve, mire kicsit zavarba jöttem.

 - Öm.. Co..... - kezdtem volna.

 - Soha ne menj el szó nélkül!! - vágott a szavamba és kicsit erősebben megszorított. Aztán hirtelen elengedett és hátrébb ugrott. - V-vagyis, örülök, hogy jól vagy! Jelentem Aliciának.

Már rohant is végig a hosszú folyosón.

 - Várj! - kiáltottam utána.

 - Most nem! Van ruha a szekrénybe, öltözz át! - kiabálta futás közben.

Tehetetlenül álltam még egy kicsit, aztán bementem. A szekrényben rengetek szép ruha volt. Alig bírtam választani, ezért csak kivettem egyet. Letettem az ágyra, csodás volt. Mire felvettem sok idő eltelt, de úgy néztem ki, mint egy hercegnő, kicsit furán is éreztem magam. Ekkor kopogást hallottam, odasietem, egy komornyik fiú volt előtte.

 - Alicia úrnő hívatja önt. - mondta.

 - Oh, értem, megyek.

Követtem a kisfiút végig a szobák között. Végül abba a nagy terembe értünk, ahol legelőször beszéltem Aliciával ebben a világban. Megint ugyanott ült, de most Reo és Conor is itt volt. Az utóbbi Alicia mellet állt, míg Reo egy oszlophoz dőlve figyelt. Ő feltűnően vigyorgott rám, amikor meglátta a ruhámat. Conor kicsit furcsán viselkedett, és inkább Aliciára figyelt. Az úrnő mosolygott rám, mint mindig.

 - Örülök, hogy jól vagy, Nako! Nagyon aggódtunk érted. És a ruha is csodásan áll. - mondta kedvesen, amikor oda értem elé.

Reo elindult felém, kicsit gyanúsan.

 - Nagyon csini vagy ebben. Hmm... Ha már itt tartunk, randizhatnánk valamikor! Mit gondolsz? - Vigyorgott még szélesebben és oldalról átkarolt.

 - Hát.. ez egy kicsit zavarba ejtő... - válaszoltam félig mosolyogva, most még jobban zavarba éreztem magam.

 - Na de, Reo! Még csak most ébredt fel. - nevetett Alicia.

 - Bocs Reo.. Talán máskor.. - nevettem el magam már én is, miközben próbáltam kiszabadulni öleléséből.

 - Ne máár, Nako! Esetleg ma este.. - kezdte viccesen, de a szavába vágtak, végül Conor lerántotta rólam a kezét.

 - Állj már le te szemét! Megmondta, hogy NEM! És vedd le róla a kezed! - kiabált a Reoval.

Izzott közöttük a levegő, vagy inkább csak Conor sugárzott a haragtól. Mélyen Reo szemébe nézett.

 - Nyugi haver... - kezdte volna Reo kezeit maga lé emelve, mintha, csak csillapítani próbálná.

 - Pofa be!

 - Conor... hagyjátok abba! - szólalt meg Alicia nyugtató hangon.

 - Mindegy..! Bocsánat, Úrnő, de én most elmegyek. - fordult meg Conor, és már az ajtónál is volt.

Visszanézet rám, aztán tekintete dühösen átment Reora. A terem elcsendesedett, mindenkin az aggodalom látszott. Alicia a fejét fogta, Reo megint egy oszlopnak dőlt és dühöngött még egy kicsit, aztán ő is lenyugodott.

 - Sajnálom... tudod, Conornak megvan az oka, az ilyen viselkedésre, vagy olyasmi. - Mondta Alicia.

 - Semmi baj. De miért húzta fel magát ennyire?  - néztem Reora.

 - Conor az a fajta srác, aki mindent megtesz azért, aki fontos neki. Aicia nem véletlenül bízott rá téged. - válaszolta Reo.

 - "Fontos neki" ? - ismételtem.

 - Igen. 3 éve Conor kapott egy jóslatot, a varázslónktól, ami két lehetséges életet mutatott. - mesélte Alicia.

 - Jóslat? Mit mutatott? - elkezdett érdekelni.

 - Mi nem mondhatjuk el...Csak Conor, és önszántából! - mondta Alicia, elgondolkozva.

 - De az biztos, hogy kicsit sem irigylem a srácot. - hajtotta le a fejét Reo.

 - Rendben... - válaszoltam, de most még jobban elkezdett érdekelni a történet.

 - Ideje visszamenned. - hozta szóba Alicia.

 - Mióta vagyok itt?

 - Már 5 napja. - válaszolt Reo.

 - Hogy mi? És Haru? A nagyi? - kicsit kiakadtam.

 - Semmi gond, mindent elintéztünk. - nyugtatott Alicia.

 - Nagyit is? - kezdtem boldog lenni.

 - Kutatunk utána, de még él. - Alicia válaszától, kicsit elment a kedvem.

 - Nos, akkor, szia! - mondta Reo.

 - Szia. - mosolygott Alicia, de nem volt őszinte, látszott rajta, hogy aggódik.

 - Sziasztok. - mondtam végül.